T. Ágoston László író, újságíró (1942. október 14. - 2017. július 13.) Tasson született, apja, nagyapja asztalosműhelyében nevelkedve nemcsak a szakma fortélyait próbálta ellesni, hanem a műhelyben megforduló kuncsaftok az egyszerű falusi emberek adomáit is. Asztalos ugyan soha sem lett belőle, de a műhelyben hallott történetek évtizedek múltán is visszaköszönnek novelláiban, elbeszéléseiben. Ezek, s a későbbi fizikai munkával töltött évek alapozták meg humanista életszemléletét. A kunszentmiklósi Damjanich János Gimnáziumban érettségizett 1960-ban, majd tíz éven át volt segéd - majd betanított munkás Szigethalmon és Budapesten. 1970-től újságíró. 1971-73-as évfolyamban végezte el az újságíró iskolát, majd 36 évesen főiskolai diplomát szerzett. Üzemi, intézményi lapok munkatársaként, szerkesztőjeként dolgozott. 

fokep

Több író és költő barátjával 1982 őszén megalakították a Krúdy Gyula Irodalmi Kört, amelynek alapító titkára lvolt. A rendszerváltás idején az írók Szakszervezetének tagja lett, 1991 - 92-ben tagja volt az írók Alapítványa kuratóriumának is. 2008-ban választotta a Magyar Írószövetség tagjai közé.

Első novellája 1966. decemberében jelent meg a Csepel újságban, a következő ötven évben írásait közölte a Népszava, Népszabadság, megyei lapok, Somogy, Hévíz, Hevesi Szemle, Új Hevesi Napló, Lant, Polisz, Ezredvég, Új Horizont, Keresztény Élet, Amerikai Magyar Népszava, Amerikai Magyar Szó, Bécsi Napló, kanadai Krónika, belgiumi Kilátó, stb.

Írásait mintegy két tucat antológiába válogatták be, de önálló kötete csak a 2001-ben jelenhetett meg. 1989-ben Krúdy Emlék-érmet kapott, majd 1999-ben dicsérő oklevéllel ismerte el munkásságát a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége /Washington/. Díjat nyert a rádió irodalmi pályázatán, majd 2000-ben különdíjat az országos millenniumi pályázaton a Lenkey családról (anyai ági ősei) készített családtörténeti tanulmányával (e család egyik ágához tartozott a Petőfi által megénekelt Lenkey kapitány is, aki 1848. tavaszán elsőként hozta haza huszárszázadát a forradalom védelmére), s bekerült a neve a Fontos Emberek Lexikonába.

T. Ágoston novellisztikája magában hordozza a realizmus egyszerű motivációit, de egyben a kifinomult intellektuális irónia is megjelenik történéseiben. A politikai és társadalmi jelenségekre érzékenyen válaszol. A mindennapi életből merített témáit remek leírásokban közvetíti olvasói felé, nem nélkülözve az írói képzeletet és az írói fantáziát sem.

2001- ben jelent meg a Hol lakik az Isten? című novellás-, majd még ugyanebben az esztendőben az Aranyka című gyermektörténet kötete. 2004-ben a Kinek dolgozik az idő? című szatíra-, az Ördögszekér című novelláskötete, valamint az Egy pohár vihar című kisregénye. 2005-ban jelent meg A két Lenkey című történelmi regénye (első kiadás),melyért Fehér Mária alkotói dijban részesítette a NAP - Alapítvány. 2007-ben második kiadásban jelentette meg A két Lenkey-t a Lenkey Társaság Kulturális Örökség Egyesület, melynek felügyelőbizottsági tagjává választották. Élete utolsó évtizedeiben a főváros XVII. kerületében, Rákoshegyen élt és alkotott.

 

Díjai:

  • Krúdy Emlékérem (1989)

  • a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége /Washington/ dicsérő oklevele (1999)
  • Országos Milleniumi Pályázat - különdíj (2000)
  • Díj a Magyar Rádió irodalmi pályázatán (2002)
  • Fehér Mária alkotói díj (2005)
  • Lenkey - plakett (2013)
  • Bólya Péter alkotói díj (2015)

 

Megjelent kötetei:

 

 talÚtravaló (Ars poetica helyett)

 

Írásaim elbírálói többnyire roppant szűkszavú emberek. Immár három évtizede küldözgetem a novelláimat a szerkesztőségekbe, aztán vagy szó nélkül elfogadják közlésre, vagy szó nélkül a papírkosárba dobják. Nem, ez így túlzottan sarkított és igaztalan. Joggal megsértődhetne miatta az a szerkesztő, aki veszi a fáradtságot, hogy válaszoljon. Valahogy így: “…írására lapunk nem tart igényt, köszönettel visszaküldjük.” Ebből a tollforgatónak annyi haszna van, hogy nem kell újra begépeltetnie az írását.
A mai gazdasági helyzetben - különösen, ha a családi költségvetésünkre gondolok - ez nem is lebecsülendő dolog.

Sajnos kevés olyan ember akad, aki kertelés nélkül elmondja; mi nem tetszik neki egy írásban s mi az, amit jónak tart. Apám - bár sohasem foglalkozott irodalomelmélettel, sem esztétikával - vállalta ezt a feladatot. Amikor elküldtem neki egyik megjelent írásomat, néhány nap múlva dörgedelmes levélben válaszolt. Részletesen elemezte, hol, miért, hogyan tértem el a valóságtól, hol tódítottam, s mit hallgattam el. Azzal zárta a levelét, hogy ezt nem várta volna tőlem, éppen tőlem.

A következő hétvégén vonatra ültem és leutaztam hozzá.

,,Minden bölcs, kinek gondolatait megismernem sikerült, arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírt mondatunk után a halál tenne pontot.” (Márai Sándor)

Kecskeméten ismerkedtem meg Lászlóval egy közös barátunk, Maczó János könyvkiadó jóvoltából. Könyvbemutatót rendeztünk János kérésére, mivel ö volt László első könyvének kiadója, és véleményem szerint írói pályájának elindítója. Tehát ismerem Lászlót, de szeretném őt jobban megismerni, és az olvasókkal is megismertetni. Kedves László, kérlek, mesélj nekünk!

ker mia DurcivalLaczkó András: T. Ágoston László iskolái 
(interjú)

T.Ágoston Lászlóval a Somogy folyóirat és a Krúdy Kör “hozott össze”. Kanizsa Józsefnek, a Kör titkárának rendszeresen legalább tíz meghívót küldtem, hogy adja tovább az érdeklődőknek, ha Budapesten volt a bemutatkozás. Így találkoztam T. Ágoston Lászlóval többször a főváros különböző intézményeiben. Viszont arra, hogy iskoláiról megkérdezzem, csak akkor gondoltam, amikor a két Lenkeyről szóló munkáját elolvastam.

- Az ember egész életét meghatározhatja az a hely és környezet, amelyikbe beleszületett. A te életedben volt - e effajta meghatározottság?

- Igen, volt, s máig is hat. Tasson születtem, a Csepel - sziget déli csücskével egy magasságban, a Duna bal partján. Talán már az is meghatározó lehetne, ha csak annyit mondanék; a Kiskunságban. Tass azonban a honfoglaló Árpád vezér unokájáról, Jutas fia Tas - ról kapta a nevét. Az ő szállásföldje volt ez a környék. I. István 1002 és 1005 között kelt oklevelével a veszprémvölgyi apácáknak adományozta, mint családi, királyi vagyont. Jellemző rá az 1973-ban kiadott Tass község története című könyvkövetkezőbekezdése:

Előrendelhető az emlékkötet!

hazatertliliomok

Születésének 75. évfodulóján válogatás jelenik meg a szerző legsikeresebb írásaiból.
ELŐRENDELHETŐ IDE KATTINTVA

Mottó

agoston szlogen2