Nömös tassi novellák

 

Nömös tassi novellák„Itt születtem én ezen a tájon…” írja Petőfi a Szülőföldemen című versében. Nekem is az Alföld, közelebbről a Kiskunság, a Csepel – szigetet körülölelő két Duna – ág összefolyásánál fekvő kis falu, Tass jelenti a szülőföldemet. Abba az itt – ott szikes, itt – ott poros, mégis édes és keserű földbe fúródtak a gyökereim, s ott is maradtak örökre kitéphetetlenül. Az otthonom, a lakóhelyem elég gyakran változott az eltelt fél évszázad alatt, de a HAZÁM, őseim földje, ahol az egymást követő Ágostonok nemzedékeinek csontjai porladnak immár három évszázada, nem változott, és nem is változhat soha.

Ide kötnek a gyermekkor, az ifjúság tovarebbent emlékei. Ide köt a hitem, eleim embersége, és a magamé is, melyet tőlük örököltem. Az egykor itt letelepült honfoglaló magyarok Árpád unokájáról nevezték el falujukat. Évszázadokon át viselte a település a nemes, azaz a Nömös Tass nevet. Az évszázadok viharai és a Habsburg uralkodók letépték ugyan a tisztaszobák faláról a kutyabőrt, de a nemesség a szívekbe költözött, s ma is ott él tovább.

Az itt egybegyűjtött 33 novella Nömös Tasnak és a nömös tassi embereknek kíván emléket állítani. Emléket úgy, ahogy én láttam őket, példát mutatva az utókor számára, hogy szívükben ők is nömös tassiak maradjanak.

 

 

Mottó

agoston szlogen2