Ramazuri
két részes színmű

A kapzsiság és szűkkeblűség a legerősebb emberi kapcsolatokat is képes megmérgezni, sőt visszájára fordítani. Különösen igaz ez egy olyan társadalomban, ahol az egyetlen értékmérő a pénz, s a legfőbb isten az aranyborjú. A Ramazuri című két részes színműben egy lakás, az idős szülők lakásának minden eszközzel való megszerzése a tét. Linda, a menyük indít érte válogatatlan eszközökkel folyó, vérre menő küzdelmet. A “magasztos cél” az, hogy a két idős ember minél előbb remélt halála után Zsuzsát, a darab első részében még középiskolás lányát költöztethesse bele.

 

A másik pólus Vera, a sógornője, az idős szülők lánya, aki szintén szeretné megszerezni a lakást a saját gyerekének. A két asszony fondorlatokkal teli, gyűlölettől izzó küzdelme mozgatja a tragikomikus cselekményt. A férjek ( Béla, az idős szülők fia és Feri, Vera férje) szinte csak statiszta szerepre kényszerülnek asszonyaik mellett. Olykor maguk se értik, mi miért történik körülöttük.

Az első részben, mely Linda és Béla lakásában játszódik, éppen egy színlelt válóper koreográfiáját gyakorolják, melynek az lenne a célja, hogy a szülők befogadják ” hajléktalanná vált” fiukat. Mielőbb remélt haláluk után Béla átengedné a lakását Zsuzsának. A válóperhez mondvacsinált szeretőket is szerez az asszony, de a kísérlet komédiává torzul. Annál is inkább, mert Vera is bejelenti, hogy válik a férjétől, s a szüleihez óhajt költözni. Apjuk elkeseredett dühében kisebbre cseréli a lakást.

Három év telik el. Anyjuk szeretné kibékíteni a majdani örökségen acsarkodó gyerekeit, s ebédre hívja őket. Ekkorra azonban már széthull a család, s a köztük támadt szakadék áthidalhatatlannak látszik. Úgy döntenek hát, hogy nyugdíjas otthonban töltik hátralévő éveiket.