Pacsirta a diófán (részlet)

– Bálint, nyomjad a kisfröccsömet, mert rohadt szomjas vagyok! – mondta a csaposnak, és leült a sarokasztalnál könyöklő barátja mellé. Köszönésképpen összekoccantották az öklüket és Nagy Bence megbiccentette a fejét.
– A Dóri csinálja a cirkuszt?
Bot Gergő egyetértően rábólintott.
– Csinálja… Csak nők ne lennének a világon! – Nagyot sóhajtott, aztán odaszólt a csaposnak. – Meddig melegíted még azt a fröccsöt Bálint?
A csapos letette elé a poharat, megtörölte a kezét a fél lábszárig érő kék kötényében, aztán a szék támlájára támaszkodva megkérdezte:
– Az asszonnyal van baj, jóbarát?
– Mi közöd hozzá? – mordult rá Bence. – Te csak ne molesztáld az én barátomat! Ha összevesztek, hát összevesztek. Ha fáradt, akkor meg fáradt. Más emberrel is előfordult már…

– Hát ezt mondom én is – ült le melléjük segítőkészen a csapos. – Meg hát nekem is osztálytársam volt az iskolában. Épp olyan barátom, mint neked. Csak segíteni akarok.
– Aztán miben tudnál te segíteni nekem? – nézett rá Gergő félig hunyt szemmel. – Kibékíted a Dórikát?
– Én ugyan nem – fogta át a vállát a másik. – Van nekem saját feleségem, épp elég azt kibékíteni, de egy jó tanáccsal segíthetek. Jobban mondva egy kis tablettával, ami megszelídíti a nőket. Neked kell bevenned, és ettől elmúlik minden fáradtságod. Olyan leszel tőle, mit az a gladiátor a római filmben. Az asszony meg olyan lesz, mint a kezes bárány. El se tudod verni magad mellől. Nekem elhiheted, kipróbáltam.
– Ez az a Viagra, vagy hogy hívják? – nézett rá Bence. Aztán Gergőhöz fordult. – Tudod, az a szőke srác is ezt árulta a műhelyben. Regéket mesélt róla az a bájgúnár…
– Ez nem Viagra. Sokkal jobb, és hatékonyabb. Akár egy hétig is eltart a hatása. Állítólag az amerikai tengerészgyalogosoknak is ilyet adnak bevetés előtt – bizonygatta a csapos. – Egyetlen korty szesz úgy megdobja, hogy elszállsz tőle.
– Hagyj engem békén a hülyeségeiddel! – mordult rá Gergő. -Hozzál még egy kör fröccsöt és felejts el bennünket!
Kifelé menet azért mégis csak útba ejtette a söntéspultot és odasúgta Bálintnak:
– Van nálad abból a bizonyos tablettából?
– Várj meg az ajtó előtt, hozom. De bárki kérdezi, nem tőlem kaptad.

Másnap végig arra gondolt munka közben, hogyan veszi le a lábáról a feleségét. Már az öltözőben, a zuhany alatt arról ábrándozott, hol, hogyan simogatja, miket sugdos a fülébe, mint lány korában, amikor hazakísérte mozi után. No meg egyszer a padláson is ruhateregetés közben. De hát ennek már több mint tizenöt éve. A szürke hétköznapok, meg a gyereknevelés nem tesznek jót a házaséletnek. Pedig ezen változtatni kell, mert mit ér az ember élete, ha már ezt is nélkülöznie kell? Majd az amerikai tabletta, amit a Bálinttól kapott, ez majd helyre teszi a dolgokat. Enélkül is menne a házasélet, de ha már van, miért ne próbálná ki?

Mi tagadás, hatott a pirula. Gergőnek annyira megtetszett a dolog, hogy az ismétlést latolgatta. Dóri meg nem ellenezte. Ki is oldalgott a férfi a spájzba, jól meghúzta a pálinkás butykost, és újra eláradt az ereiben a férfierő. Eleinte még az a furcsa, idegen hang se zavarta, ami a fejéből jött. Mit mond? Rájuk nyitja az ablakot, hogy jól megfázzanak? Ki ez a lólábú, egérfejű karneváli figura? Mi a francot akar azzal az ablakkal?

– Csak nyissa, majd jól pofán vágom! – állt a szoba közepére Gergő, és furcsa fény csillant meg a szemében. – Maga meg mit bámul ott a sarokban? Nem tetszik a pofám?
– Te jóságos Isten! – nézett rá az asszony. – Mi történt veled, Gergőkém? Ittál?
– Na és ha ittam, akkor mi van? Az a pasas nem ivott ott a sarokban? Ő jár hozzád, mióta rám nincs időd? Hogy is van ez, jóbarát? Akkor most megdöglesz!…. – Ezzel karate állást utánozva, suta, de erőteljes mozdulattal belebokszolt a szekrény oldalába.

Az asszony rémülten rohant ki a szobából és jobb ötlet híján felhívta telefonon a szomszédasszonyát.

– Gyere gyorsan, segíts, Julikám, mert meghülyült a Gergő! A szeretőmet kergeti az üres szobában, és mindent összetör, ami az útjába kerül.
Amikor a szomszédasszony bekukucskált az ablakon, a férfi éppen a nagykéssel hadonászott, és érthetetlen szavakkal alázta láthatatlan ellenfelét. Egyszer csak hirtelen vetkőzni kezdett és azt ordította: „ég a hátam, fölgyújtott ez az állat!”

Faluhelyen a hírnek gyorsabb szárnya van, mint a szirti sasnak, csak a karma élesebb, és beleakadnak a kósza hírek is. Így aztán mire a falu végéig ért, már úgy szólt a pletyka, hogy a Bot Gergő rajta kapta a feleségét a szeretőjével, az meg leöntötte benzinnel és fölgyújtotta. Ott fetreng szegény a tűzben, de már a háza is ég.

A csupasz valóság az volt, hogy pőrére vetkőzve üldözte lázas agya káprázatát. Árkon, bokron, kerten át, a kezében nagykéssel kemény szitkokat szórva.

A szomszédban éppen kint száradt a kötélen az összes ágynemű, ruha, meg miegyéb. Gergő huszárosan átugrott a kerítésen és ellenfelét keresve apró csíkokra hasogatott mindent. Aztán fölmászott a százéves diófára és harsány éneklésbe kezdett.


Jelenet Fellini Amarcord című filmjéből

Ekkor érkeztek a ház elé a rendőrök, mentők és a tűzoltók. Az előbbiek elkezdték szép szóval oszlatni a tömeget. „Tessék tovább haladni, nincs itt semmi látnivaló!” Azok meg csak röhögtek és a fán ülő meztelen dalnokra mutogattak.

– Mit gondolsz, Feri – kérdezte egyik mentős a másiktól – ez lehet az a bizonyos Kata, vagy Kati nevű kábszer, amit mostanában kezdtek el árulni? Úgy be van tépve ez a fószer, hogy hetekig nem fog észhez térni.
– És ki fogja lecsalogatni a fa tetejéről? Én föl nem megyek érte…
– Én se. Nekem eleve tériszonyom van…

Semmi vész, közben a tűzoltók már érdeklődtek a környéken, kinek van olyan hosszú létrája, amivel el lehet érni a diófán fészkelő dalos pacsirtát. A hosszúlétrás tűzoltó autó ugyanis bárhogy próbálkoztak, nem fért be a kapun.

Megoldották. Alig egy órába telt, hogy a pokrócba csavart Gergőt levarázsolják a fa tetejétől, és a vijjogó mentő autó elinduljon vele a megyei kórházba. Ott se kellett egy hétnél tovább maradnia a zárt osztályon. A rendőrök fölvették a jegyzőkönyvet és elküldték haza. Majd érte mennek, ha szükség lesz rá.

Haza. No igen, de hát hol van neki most az a bizonyos haza? A faluba be nem teheti a lábát, mert körbe röhögik. Az asszony is megindította a válópert, a ház falára meg kitette az eladó táblát.

Elindult hát nyugatnak, mint az Attila kardja. Először két faluval arrébb talált egy albérletet, de hát a műhelyben se volt maradása. Végül az osztrák határ mellett kötött ki. Ott senki se ismerte. Egy osztrák lakatos mester műhelyében talált munkát a határ túloldalán. Naponta jár át kocsival. Házat akar venni, amiben elfér az egész család. Még nem döntötte el, a határ melyik oldalán.

Dórika az első tárgyalás után megszüntette a válópert. Úgy gondolta, kár lenne elengedni egy olyan dalos pacsirtát, amelyik még a diófára is képes fölmászni miatta. No meg abból a határ menti kis faluból sokkal könnyebb eljutni a bécsi üzletekbe. Már állást is ajánlottak neki.

Bálint, a csapos azóta is méri a kisfröccsöket, és mellényzsebből árulja a… mit is? Ő bolhapornak nevezi, mert olyan vicces. Közben meg azzal kérkedik, hogy Bot Gergőnek soha nem lett volna Wolksvagenje, ha nem az ő pirulájával udvarol az asszonynak.

A pacsirta a diófán című kötet címadó írása.

(A könyv megrendelhető ide kattintva.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.