Hajítófát se ér – mondjuk ki olykor a lesújtó véleményt, s szeretnénk megszabadulni tőle. Szeretnénk, de nem lehet, mert bármilyen messzire dobjuk, űzzük magunktól, visszatér. Ez az a bumeráng, amely velünk, bennünk lakik, amely egy nevet visel velünk. A kötetbe szerkesztett 19 novella, elbeszélés egyfajta tetemrehívás. A bennünk lakó, cselekedeteinket irányító bumeráng tetemrehívása. Végtére is az ismeretlentől csak addig félünk, míg szembe nem nézünk vele. Az is lehet, hogy megszelídül, mint a markunkba visszatérő, visszasimuló bumeráng. Szüle, a falusi öregasszony egy életen át arra vágyik, hogy saját gyereke, fia születhessen, de csak a szomszéd gyerekének mutathatja ki nagyanyai érzelmeit.
A Karácsony öregasszonya kénytelen egyedül elmenni az éjféli misére, mert a családja inkább átalussza a hideg téli éjszakát. Gubányi mérnök úr egy csendes, nyugalmat adó alföldi tanyát szeretne, de harácsolókkal, tolvajokkal hozza össze a sors. Az üzemi lapszerkesztő nyugodt, békés lapzártáról álmodik, s úgy érzi, inkább kertésznek kellett volna mennie… A szerelmet se kíméli a bumeráng. Az öreg vasutas sok szép nő szemébe belekacsinthatott, de soha nem lett belőle hálókocsi kalauz. Maris, a szerelmi légyottján meglesett szomszédasszony szelleme évtizedek múltán is kísért, s megzavarja az utána következő Marisok szerelmi légyottjait.
